Szeretettel köszöntelek a Hétköznapi Spiritualitás közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Hétköznapi Spiritualitás vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Hétköznapi Spiritualitás közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Hétköznapi Spiritualitás vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Hétköznapi Spiritualitás közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Hétköznapi Spiritualitás vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Hétköznapi Spiritualitás közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Hétköznapi Spiritualitás vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A mindennapokban úgy gondoljuk, hogy nincs miért hálásak legyünk: ez a pillanat nem teljesen olyan, mint amilyennek kellene lennie. S ez egy feloldhatatlan feszültséghez vezet: az ideális állapot valahol a jövőben van, s a jövő nincs most, ebben a pillanatban. “Add meg, Uram, de most add meg!” – mihamarább oda szeretnénk jutni, s ez sóvárgáshoz vezet, annak hiányában pedig unalomhoz. Amikor sóvárgunk, energiát vonunk el a most-tól, hogy azt a jövőbeli beteljesüléshez adjuk, s amikor unatkozunk, akkor életenergiáinkat fogjuk vissza a jelenben való kibontakozástól – ilyenkorálmainkban szundikálva várakozunk az élet előcsarnokában.
10 éve | Boldizsár Anikó | 0 hozzászólás
Okosnak, intelligensnek, felvilágosultnak, mondhatni mindentudónak gondoljuk magunkat, de tény: nincs olyan iskola jelenleg, ami nemcsak az értelmi tudásunkat biztosítja, hanem az érzelmit is. Belegondoltunk már abba, hogy tele vagyunk érzelmi analfabétákkal? Tudjuk vajon, hogy a ki nem mondott haragtól akár rákosak is lehetünk? Hogyan kell legyőzni a sértettséget és megbocsátani?
Nemcsak a lélek, hanem a test is “mérges”
Bár már a Biblia is ír a megbocsátás fontosságáról, a téma valamiért elfelejtődött az idők során, és csak az ezredforduló környékén kapott újra nagy jelentőséget a sérelmek, a harag nélküli élet és az ehhez vezető út.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu