Azok az emberek, akik soha nem tapasztaltak még ilyet és azok, akik küszködnek eredménytelenül a saját gyógyulásukkal, azok eleinte reménykedve, hitet nyerve, később csalódottan és reményvesztetten szemlélik ezeket a beszámolókat.

Elgondolkodtál e már rajta Kedves Olvasó, hogy mi az életed értelme? Mi a legfőbb célod az életben? Rendelkezel e egyáltalán egy jól meghatározott, kitűzött céllal?

Egyszer volt egy ember, akinek volt négy felesége. (Akkoriban, az ősi Indiában ez megszokott dolognak számított, különösen a tehetősebb családoknál.) Ez az ember egy napon megbetegedett és érezte, hogy elhagyja az ereje, hamarosan meg fog halni. Félt a haláltól, de még jobban félt a magánytól, hogy majd odaát nem lesz vele senki, így hívatta az első feleségét:

 Drága feleségem, mi egy életen át együtt voltunk, vajon követni fogsz engem a halálba, velem maradsz akkor is, ha majd meghalok?

Ebben a hónapban végre lehullanak rólad azok a terhek, amik a mögötted álló években súlyos teherként kapaszkodtak a lábadba újra és újra visszarántva téged.

Ahogy meghallod a felszabadulást jelentő harsonák hangját hirtelen feleszmélsz. Mintha az életed eddig csupán egy rossz álom lett volna, amiből elkeseredetten próbáltál újra és újra reménytelenül felébredni. Ahogy hirtelen feleszmélsz a világ, amit magad körül látsz egyszerre szokatlan és izgalmas.

Mit hoz neked 9:9:9 dimenziókapu?

Volt valaha a tenger partján egy nagy, sötét ország. Abban az országban nem sütött nap, lakói soha nem láttak napvilágot.

Fekete felleg borult ott a földre, s ettől olyan sötétség támadt, hogy az emberek alig-alig látták egymást. Úgy is hívták: a Sötétség Országa. Lakóit pedig kunyhólakóknak nevezték, mert házuk nem volt, rozoga kunyhókban laktak. A kunyhókat vesszőből fonták, hánccsal borították, mohával fedték, így aztán nem csoda, hogy a gonosz szél egyre betolakodott a réseken.