Nos, feltételezem, igen! Pontosan ismerem, mit is takar valójában. Mindannyian tele vagyunk kétségekkel, kételkedünk,—ez teljesen természetes, emberi vonás. De ami ettől is gyakoribb: azt gondoljuk, a másiknak sokkal jobb, vagy jobban van, mint mi. Akár hiszed, akár nem ez egy óriási téveszme.

Az összehasonlítgatás szintén emberi tulajdonság. Ugyanúgy hasonlítgatjuk az almát a narancshoz, mint külsőnket-belső, tulajdonságainkat más emberekével. Például a munkahelyünkön: a kolléganő roppant magabiztosan adja elő a prezentációját a főnöknek, miközben te a kezeid tördelve, nagyokat nyelve vársz, mikor kerülsz sorra…? Ismerős? Lehet, kívülről nem látod a kolleginán a pánik jeleit, de nem tudod, mi az, ami benne zajlik eközben. Valójában, legbelül tele van kétségekkel, és ugyanolyan ideges, mint te.

Kutatások azt mutatják, hogy az úgynevezett „csaló szindróma” sokkal intenzívebbé válhat, amint az emberek kezdenek sikeressé válni. Hiszen egyre gyakrabban hoz össze a sors tehetségesebb és képzettebb emberekkel, így egyre magabiztosabb leszel, és elhagyod azt a rossz szokásod, hogy mást jelölsz ki mércéül.

Egyszer Maya Angelou, egy igen kiváló író, költő is azt nyilatkozta, hogy annak ellenére, hogy immáron 11 könyvet írt meg, mindvégig attól tartott, hogy az olvasók egyszer csak leleplezik valódi énjét, s azt, ki is rejtőzik a magabiztos álarc mögött… Angelaou egy igen kivételes tehetség volt, de ami igazán becsülendő benne, hogy hajlandó volt beismerni, alkalmanként nem volt kellőképpen magabiztos.

Napjainkban, ebben a bonyolult, világban, még nehezebb a dolgokat kívülről szemlélnünk. Életünket a szó szoros értelmében a közösségi oldalakon éljük. Előszeretettel használjuk ezeket a modern technológiákat arra, hogy közszemlére tegyük életünk legnevesebb, legfontosabb eseményeit. Az esküvőnket, nászutunkat, egy-egy sikeres projektünket, vagy a legszebb mosolyunkat. De a legfontosabbról elfeledkezünk mindeközben: csupán egymás életének a csillogó aspektusait látjuk itt, nem pedig az átvirrasztott éjszakákat, az elkeseredettséget, bánatot vagy az önbizalomhiányt. Azt nem posztolja senki…

Nos, ezeket a gondolatokat az eszedbe vésve, mégis úgy gondolod,”nem vagy elég jó”, akkor eljött az idő helyrerakni a gondolataid. Íme,5 jól bevált módja ennek:

1.Vedd tudomásul és ismerd el, hogy minden érzés belülről fakad!

Sohasem a kívülről érkező erők alakítják ki azt, ahogyan magunkat érezzük. De természetesen mi mindig a külső körülményekkel magyarázzuk a viselkedésünket, ezek alakítják az érzelmeinket: az emberek ítélkezései, a váratlan események, egy rakás el nem végzett munka, és teendő önmagában nem jelentene stresszforrást- Te teszed azzá, őket. Mégpedig azzal, hogy óriási jelentőséget tulajdonítasz nekik.

Könnyebb a felelősséget ezekre a tárgyakra átruházni…. De a nagy igazság az,hogy minden egyes probléma,konfliktus belülről indul ki,a gondolatainkból,a fejünkből. Amikor elmenekülünk a felelősség elől, tulajdonképpen csak önmagunknak, önbecsülésünknek, önértékelésünknek ártunk…

 A következő alkalommal, amikor akadályokba ütközöl, és belső ellenállást érzel, ne azzal törődj, mi van körülötted! Ehelyett kezdj el befelé figyelni. Arra hallgass, ami „belül”van.

2.Fogadd el azt a helyet, ahol vagy; LÉGY jelen ott ahol vagy!

Ahol éppen most vagy, az is fontos állomás!

Legtöbbször elégedetlen vagyunk, amiatt is, ahol éppen vagyunk. Ezeket a gondolatokat egy-egy rögeszme táplálja, hogy tulajdonképpen nem is ott kellene lennünk. Már rég…DE! Az az igazság, hogy ahol éppen most vagy, pontosan az a hely, ahonnan tovább tudsz lépni a hőn áhított holnapodhoz…Végy egy mély levegő, engedd ki, majd fogadd meg a leckét igen alaposan.

3.Úgy tekints a kihívásokra, mint mérföldkövekre!

Ahogyan egyszer Marcus Arelius mondta: „Vajon mi történt, ami megakadályoz abban,hogy ezeket az elveket szem előtt tartva járj el, mint az igazságosság, a nagylelkűség, az önuralom, a józanság, megfontoltság, az őszinteség, alázat, őszinteség, és minden egyéb tulajdonságok, amelyek lehetővé teszik, hogy a személy természete eleget tegyen önmagának?  Nos, emlékezz ezekre az elvekre, amikor valami azzal fenyeget, hogy fájdalmat okoz neked: a dolgok önmagukban egyáltalán nem szerencsétlenek, elviselni azt és győzedelmeskedni igazán nagy szerencse!”

Semmi sem állhat közelebb hozzád, mint az igazság!

Amikor a legkevésbé számítasz rá, az élet kihívásokat állít eléd, ezzel is tesztelve a bátorságod és a rugalmasságod, a változáshoz való hajlandóságod. Egy ilyen pillanatban semmi értelme úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, vagy azt válaszolni: még nem állok készen! A kihívások nem várnak meg. Az élet nem hozza vissza ugyanazokat a lehetőségeket, soha nem néz vissza Rád!

Mondd ki hangosan: „Ma megteszem, amit mások nem, így holnap meg tudom csinálni, amire mások nem képesek!”

Először talán ijesztőnek és félelmetesnek tűnik, de egyben csodálatos érzés is! Ugyanis az az igazság, hogy nem egyszerű és könnyű dolog elbűvölőnek lenni… Hiszen akkor minden az lenne. Amiért küzdeni és harcolni kell, sokkal értékesebb lesz számodra. Több energiát fektetsz bele, és rájössz: nincs lehetetlen!

4.Képzelj el egy sokkal jobb életet a „bukás” után!

Winston Churchill egyszer ezt mondta: „A siker nem döntő, a kudarc nem végzetes: a bátorság, hogy folytasd, ez az, ami számít.”

És ez így van. Csak mert az életed során szembe kell nézned vereséggel és veszteséggel is, nem jelenti azt, hogy már vereséget szenvedtél! Ne tituláld magad vesztesnek! Valójában ennek a szöges ellentéte az igaz…. Azok az emberek, akik sohasem követnek el hibát, valószínűleg nem is csinálnak semmit. Sokkal jobb, ha olyan életet élsz, amelyben előfordulnak apró botlások, ebből csak tanulni tudsz, ahelyett hogy fölösleges sajnálkozással töltenéd el életed minden egyes percét olyan dolgok miatt, amiket sosem próbáltál ki!

Akár hónapokat, éveket is eltölthetsz egy-egy feladaton, s aztán azt látod, hogy figyelmen kívül hagyják, vagy ami rosszabb, nevetnek rajta…Egyszer velem is megtörtént ez, vért izzadtam egy projekttel, abban a hitben, hogy óriási sikere lesz .Egy teljes évig dolgoztam rajta, ez volt eddigi munkáim legérzékenyebb,legsebezhetőbb pontja.

Amikor nyilvánosságra hoztam a többiek számára is, nos, senkinek sem tetszett. Néhányan kinevettek, én pedig sírtam. Ez az az érzés, amit csak a kudarc képes okozni…,olyan ,mint amikor felnyitod és megosztod másokkal valódi önmagad. Azonban, így visszatekintve egy kiváló lecke volt ahhoz, hogy meg tudjam a gondolkodásmódom reformálni.

Ezek a kemény leckék és mély megtapasztalások sokat segítettek abban, hogy a sikeresebbé váljak mindenben, amit csinálok!

Ha nincs kudarc, nincs fejlődés sem!

5.Emlékeztesd magad: ez a pillanat a legértékesebb!

Egyetlen dolgot tanultam meg az élet legfájdalmasabb pillanataiból-baleset vagy betegség következtében elveszíteni azt, akit igazán szeretünk…- a halál kiszámíthatatlan, elkerülhetetlen létezését. Ennek a ténynek a felismerése vezetett rá a pillanat fontosságára…Az előtted álló órák,percek sohasem garantáltak,a jelen pillanat a legfontosabb kincs!

Minden egyes nap, óra és perc lehetőséget ad arra, hogy fejlődj, növekedj! Őszintén hálás vagyok azért, amiért képes vagyok vállalni a felelősséget életem jelen pillanatainak eseményeiért. Ez által jön létre az egészséges önbecsülés, a koncentráció, a munkamorál, a nagylelkűség, és önmagunk ismerete.

Az utolsó dolog, pedig amit egyikünk sem akar, mielőtt eltávozna az élők sorából: megbánni bármit, amit tett vagy épp nem tett. Ha ilyenformán fogadjuk el a halál létezését és értelmezését, egészen más szemszögből tekintünk eddigi életünkre.

Ez a tudat bántó is lehet, de ugyanakkor egy igen erős lökést ad ahhoz, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki a mindennapjainkból. Mellőzve a halogatást, összehasonlítgatást, kritizálást, ítélkezést, és önmarcangolást. Ehelyett légy aktívabb, kreatívabb, tanulj, figyelj, és ÉLJ!

Forrás: http://www.marcandangel.com/2015/01/28/5-ways-to-stay-mentally-strong/