"Nem tudom elengedni"... 

Talán Te is ezt mondogatod és el is hiszed. Elhiszed, hogy NEM TUDOD, és közben elhiszed azt is, hogy: "ha elengedem, akkor azzal lemondok róla, és így megszüntetem annak a lehetőségét is, hogy újra együtt legyünk!"

Nem csoda, hogy ezt hiszed...

Mennyi félreértés tapad az elengedéshez? Mennyi tévhit, amivel az elengedni készülő elme áltat téged. Igen, az elméd játszik veled csupán.

Hogyan? Miért is olyan nehéz az elengedés? Mit érdemes megértened? Mit tegyél?

Elengedni mindenki tud...

Elengedni egy passzív cselekedet. Olyan, mint amikor kitárod a kezedet és már nem szorítod azt, ami benne volt. Ami pedig benne volt, az kikerülve a szorításodból végre olyan lehet és azt tehet, amire "hivatott", amit ő szeretne.

Elengedni nem nehéz. Gyakorolod is minden nap, naponta milliószor: elengeded - kifújod - a levegőt (feldolgozás után), amit beszívtál (megszereztél), elengeded - kiadod magadból - amit megettél (feldolgozás) után. Elengeded a korlátot, amikor felértél a lépcsőn. Elengeded anyukád kezét, amikor megtanulsz járni.

... az elengedés könnyedén és automatikusan megy, hiszen nem kell ENERGIÁT beleölnöd. Passzív cselekedet...

Addig könnyű az elengedés, amíg az elméd el nem hiteti veled, hogy NEHÉZ

Valójában azonban nem nem-tudsz elengedni, hanem NEM AKARSZ!

Nem akarsz, mert nem érted. Nem akarsz elengedni, mert azt hiszed, hogy:

• amit elengedsz, arról örökre le kell mondanod
• amit elengedsz, az törlődni fog az életedből és soha többet nem érezheted magadhoz közel (pedig már most sincs közel)
• amit elengedsz, az kicsúszik a kezedből, arról levetted a kontrollt és ha szabad lesz, sosem fog hozzád visszakapcsolódni
• azt hiszed, hogy amit és akit igazán szeretsz, ahhoz ragaszkodni kell és azért küzdeni kell!

Ez mind tévedés.

Ez mind az elméd "játéka" veled. Az elméd ragaszkodik, mert számára fontos, hogy a túlélésedhez megszerezzen és birtokoljon mindent, amit jónak és fontosnak ítél.

Nem a szíved ragaszkodik. A szívednek / lelkednek nincs szüksége birtoklásra, hiszen ő a mindenséget átható teremtőerő része, az EGYSÉG maga, vagyis végtelen és örök, amiben minden benne van. Nincs szüksége semmire, nincs ugyanis semmi az egységen, a mindenségen kívül...

Az elméd azonban nem így működik és nem is érti ezt, hiszen ő halandó, és életed végén ő maga is elpusztul majd a testeddel együtt. Az elméd az 5 fizikai érzékszerven keresztül azonosítja a körötted lévő világot és azt látja, hogy rajtad kívül is van élet, van környezet, van körülmény. Az elméd azzal, hogy folyton kifelé figyel, csak a külvilágról tud "gond-olkodni", és arra törekszik, hogy egyedi, hogy különálló legyél!

Az elméd (egod) épp úgy látja, hogy te az egységen kívül vagy. Ezért fontos, hogy a külvilágból szerezz meg és BIRTOKOLJ olyan dolgokat, amelyek jót jelentenek a számodra, és boldogságot adnak.

Ezért az elméd BIRTOKOLNI, megszerezni akar! A társadat is!

Arra vágysz - az elméd vágyik erre - hogy a társad melletted legyen (megszerezd), és csak melletted legyen (birtokold), és úgy viselkedjen, ahogyan neked jó (vagyis irányítani akarsz) és soha el ne hagyjon (félsz a veszteségtől). Ezek a tipikus egos-elmés funkciók, melyeket a párkapcsolatban is megélsz, amikor a FEJ-eddel éled a kapcsolatodat!

Amikor nem sikerül a társadat megszerezni, birtokolni, irányítani, kontrollálni, akkor csalódott vagy, szenvedsz, dühös vagy szomorú leszel. Még mindig az elme "funkcióit" éled.

Az elméd BIRTOKOLNI akar, és szorít. Szorít és ragaszkodik ahhoz, amit jónak tart, és amiből ENERGIÁT NYERHETSZ. Rettegsz, hogy elveszíted, ha ezt nem teszed... 

Nem elengedni nem tudsz - ezt nagyon is tudsz, ha akarsz!
Birtokolni nem tudsz épp - pedig nagyon is erre vágysz!

Azért fáj az egodnak az elengedés, mert valójában birtokolni vágyik, de azt sajnos nem tudja elérni!

Rá kell döbbenned, hogy nem tudtad megszerezni a társadat, vagy nem tudod irányítani, nem tud kontrollálni és/ vagy nem tudod marasztalni. Amíg birtokolni akarod, addig nem lehetsz boldog, nem lehetsz könnyedebb... ragaszkodsz olyanhoz, ami NINCS is a KEZEDBEN, nincs is a birtokodban és amit nem tudsz irányítani. Sajnos néha még befolyásolni sem.

Nem elengedni nem tudsz, hanem valójában rá kellett jönnöd, hogy birtokolni nem tudsz - pedig szeretnél!

Miért akarsz birtokolni?

Az elméd - ahogyan írtam - mindent meg akar szereztetni veled, amiben boldogságot, energia-forrást lát. A társadat is így azonosította. Az egod számára a szerelem és boldogság képlete ez lett:

NAGY Ő = BOLDOGSÁG

Ez pedig azt jelenti, hogy az egos elméd minden boldogságodat a párod "számlájára írja", és azt hiszi, hogy amíg a társad melletted van, addig van esélyed ezt a boldogságot élni.

Az elméd TÉVED. A boldogságot nem a társad hozta el neked. Ahogyan a szerelmet sem tőle kaptad. A boldogság a Te érzésed, a Te állapotod, a Te megélésed, a Te élményed. Senki se érezheti helyetted, így senki sem tudja helyetted benned fellobbantani, vagy eltiporni sem.

Épp ez a jó ebben, épp ezt jelenti azt, hogy FELTÉTEL NÉLKÜLI szeretet. Senki sem korlátozhatja, és senki sem szabhatja meg az idejét és irányát.

Még Te sem! Pontosabban az ELMÉD nem tudja szabályozni. Nem tudod az eszeddel bekapcsolni a szeretetet, szerelmet és boldogságot és kikapcsolni sem... pedig milyen jó is volna, igaz? 

Azért nem tudod mindezt az elméddel szabályozni, mert ez nem az elméd funkciója. A boldogság és szeretet benned régebbi és öröktől való, már a születésed előtt is létezett benned. Ezek a lélek jelenléte benned. 
Gondolkodni azonban csak később, a neveltetésed hatására kezdtél, így logikus, hogy az elméd egy kisebb, korlátoltabb, végletesebb rendszer, mint a szíved szeretete (lelked energiája).

Ne is akard hát a boldogságot az elméddel kapcsolgatni! Azt viszont megteheted, hogy kilépsz az elmédből és gond-olkodás híján teret engedsz végre a benned lévő szabadságnak és szeretetnek. Annak, ami NEM FÁJ, és nem akar se megszerezni, se birtokolni, mert hiszen végtelen, határtalan, szabad és teljes. Az egység maga.

Erre vágysz, igaz?

Hogy ne fájjon az elmúlás... 
Hát engedd el a birtoklást! Engedd el a kontrollt, engedd el az irányítást és ne abban gond-olkodj, hogy veszteség fog érni!

Gondolj csak bele! Mi történik azzal, amit szorítasz, amihez ragaszkodsz? Azt valójában a nagy kapaszkodásban torzítod. Azzal, hogy nem engeded élni azt, az a valami, vagy valaki már nem tud az lenni, aminek Te megszeretted! 
Próbálj csak egy papír szorítani! Meggyűrődik! Próbálj szorítani egy csokit! Megolvad a kezedben! Próbálj szorítani valami keményebbet: te fogsz elfáradni tőle és már nem élvezed, hanem teherként éled meg! 

Hogyan engedd el ezeket?

A ragaszkodás és birtoklás az elmédben van. 
Így csupán az elme számára jelent hát feladatot ezek elengedése is. Az elme szerencsére okos, és arra törekszik, hogy megértse a dolgokat. Az elengedésben úgy működik, hogy amikor az elme belátja, hogy milyen ELŐNYE, HASZNA lehet a jelen helyzetnek - akkor is, ha épp fáj a veszteség, - akkor a dolog értelmet nyer.

Vagyis ÉRT - ELME... lesz a fájdalomnak. Amikor az elme megérti a dolog hasznait, akkor békét tud kötni a helyzettel és onnantól a továbblépés lehetőségeit veszi fontolóra.

Figyeld csak meg: 
Szültél már gyereket? Borzasztóan fájdalmas élmény órákon át a vajúdással együtt. Olyan fájdalom, amit nem is akarnál újra átélni, hacsak nem olyan értelme volna, amilyen. Az elme még ekkora fájdalmat is vállal újra és újra és mosolyogva, mert látja benne az ért-elme-t! A hasznot.

Amikor MEGENGEDED magadnak, hogy a dolgok történjenek, onnantól új tapasztalást, új élményeket, új kezdeteket teremtesz.

Az elengedés valójában MEGENGEDÉS-t jelent! Engedd meg magadnak, hogy a dolognak, amitől FÉLSZ, amit FÁJ, legyen benned értelme és haszna! A tapasztalás, amit az ad neked, csak hozzád tesz. Színesít téged, újabb és újabb helyzeteket tesz kezelhetővé a számodra. MINDIG van HASZNA az életedbe kerülő eseményeknek! Engedd meg, hogy megéld azokat, hogy történjenek és engedd meg, hogy gazdagodj azáltal, amikre azok tanítanak meg!

Az elme elengedi a ragaszkodást, amikor a fájdalom értelmet nyer. Onnantól automatikusan oldódik ki belőled. Így is időbe fog kerülni, mert amíg átmosódik rajtad, átáramlik rajtad az energia, az időbe kerül.

Távolodik a fájdalom, mert idővel új élmények, új megélések kerülnek a figyelmed terébe...

... és amikor a figyelmedet a fájdalom és veszteség mellett már az újidők megélései is kitöltik, úgy és akkor halványodik a múlt ereje. Ezért hiszed azt, hogy az idő gyógyítja a sebeidet. Nem gyógyítja az idő, hanem egyszerűen csak idő kell ahhoz, hogy elég sok más dolog történhessen veled, ami újra jó és fontos lehet!

Használd ki az időt, és engedd meg magadnak azt is, hogy ez a folyamat időt vegyen igénybe!

Mi lesz, ha sikerül az elengedés?

Már nem ragaszkodsz az irányításhoz és végre azt fogod megélni, hogy birtoklás nélkül is tudsz szeretni és szeretettel gondolni, kapcsolódni a párodhoz is. Nem rettent el a veszteség tudata, mert tudod, hogy túl fogod élni, és hogy majd akkor is számíthatsz önmagadra, az erődre, az ötleteidre, hogy új helyzetet, új kezdetet teremts. A ragaszkodás megszünésével felszabadulsz és mintha ólomsúlyok esnének le rólad, melyek már tehetetlenné tettek és nehézzé varázsolták korábban a lépteidet.

A pároddal mi lesz? Talán épp ez lesz az, ami miatt újra egy pár lesztek: mert már nem elvárások miatt, hanem szabadon kapcsolódhattok egymáshoz.

Van egy mondás, amit talán egy vadlóval kapcsolatban fogalmazott meg valaki. Talán nem pontosan idézem, és sajnos nem tudom azt sem, kitől származik, de hiszem, hogy megbocsátja nekem: "Engedd őt szabadon és talán örökre melléd szegődik"! 

Mert mindenkinek jobb odatartozni, ahol szabadon élhet és úgyis szeretik, ahogyan ő VAN, mint ahol ragaszkodnak hozzá, elvárásokkal korlátozzák és ahol irányítani akarják. Ha belegondolsz, te is inkább erre vágysz...

(némethi)