Sz. M.: Pontosan meg kell, és meg lehet vizsgálni, miért történtek a rossz élmények. Tapasztalatom szerint ez a családi horoszkópok felállításával, azok egymásra vetítésével, összehasonlításával nagyon szépen kirajzolódik. Egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinek a szüleivel karmikus a kapcsolata, vannak, akiknek a nagyszülei, a tanárai vagy a testvérei azok, akik hozzájárulnak a fejlődéséhez. A szülők elvesztése minden esetben borzasztó, de nem véletlen a sorsunk, az életfeladatunk beteljesítése szempontjából. Találkozásaink nagyon bonyolult módon kapcsolódnak össze egymással, ezeket nem is láthatjuk át tökéletesen, csak nagyon részleges bepillantást nyerhetünk, azonban ez is elegendő lehet, hogy általuk hasznos útravalót kapjunk. 

NLC: Ha egy pár hosszú ideje vár hiába gyermekáldásra, a fentiek alapján azt is gondolhatja, őket senki sem választja magának szülőként. Ez tényleg így lehet?

Sz. M.: Nem hiszem, hogy csak a gyermeklélek választhat magának szülőt, ugyanúgy választhat a felnőttlélek is gyermeket – persze nem a tudatos értelmével. Akinek nem lehet gyermeke, ebben az életben talán azt kapta karmájául, hogy idegen gyermeket fogadjon el, vagy gyermekként gondoskodjon valaki másról, akár partnerről vagy szülőről. De olyan is van, akinek például a tudományban való elmélyülés a dolga, vagy épp egy embercsoportot kap ebben az inkarnációban, hogy azzal foglalkozzon, tehát nem mindenkinek a családi élet a feladata.

NLC: Mit gondol azokról, akik úgy  „rendezik” a családi konfliktusokat, hogy megszakítják a kapcsolatot a családtagjaikkal?

Sz. M.: Nem tartom helyesnek, ugyanakkor időlegesen hasznos lehet a szenvedés és a hiány megtapasztalása miatt. Ha nincs szenvedés és hiányérzet egyik fél részéről sem, akkor talán addig kellett, hogy tartson a kapcsolat. Vannak szükségszerű szakítások, amelyek önvédelemből történnek. Bem láthatunk bele mások életébe, nem tudhatjuk, hol a határa mások tűrőképességének.

NLC: Milyen pozitív változást hoz a mindennapokba, ha valakinek sikerül rendeznie a megromlott kapcsolatát a szüleivel vagy a gyerekével?

Sz. M.: Elsősorban nyugalmat és harmóniát, ami nem csak lelki, hanem testi erősödést, gyógyulást hoz, hiszen a lelki, érzelmi problémák testileg is beteggé tehetnek bennünket. Akinek zűrös a családi élete, nem tud megfelelően dolgozni sem, képességeit sem tudja kellően kibontakoztatni, ugyanis a problémák „elnyelik” azt az energiát, amelyet tanulásra, munkára kellene fordítaniuk. Sokakban nem is tudatosul, hogy a családi problémáik miatt nem sikerült soha megfelelő képzettséget szerezniük vagy kedvükre való munkát végezniük. A családi problémákat mindenképpen érdemes megoldani, igénybe véve minden lehetséges segítséget, megragadva minden kínálkozó lehetőséget: egyáltalán nem szégyen, ha valakinek pszichológushoz, pedagógushoz, szociális munkáshoz vagy jogi személyhez kell fordulnia.