Az, hogy mi, illetve milyen dolgok történnek velünk, valamint hogy hogyan reagáljuk le az eseményeket, az attól függ, hogy ezen a bizonyos érzelmi létrán hol állunk.

Mondok egy példát:

A  gyerekem az iskolából azzal a hírrel jön haza, hogy kapott egy 1-est matekból, akkor az érzelmi szintemnek megfelelően reagálom azt le:

1: Ha a 17-22-es állapotban vagyok 

 

A dühtől, haragtól az elkeseredésig, akkor valami hasonló a reakcióm:

"..  a k**** életbe... hogy nem tudod megtanulni azt a rohadt matekot.  A hócipőm ki van veled. Egész nap dolgozom, aztán így hálálod meg?! Sohasem viszed semmire sem. Egy tróger lesz belőled...  már bánom, hogy megszültelek... nagyon meg foglak büntetni... "

2: Ha ...

 

12	Csalódottság
13	Kétség
14	Aggodalom
15	Mások hibáztatása
16	Elbizonytalanodás

 "... nem ezt vártam tőled, fiam! Hogy vesznek fel így az egyetemre? Felelőtlen vagy. Hogy tehetted ezt velem?! Fogalmam sincs, hogy mit tegyek... "

3: Ha ...

7	Belenyugvás
8	Unalom
9	Borúlátás
10	Türelmetlenség, kielégületlenség, bosszankodás
11	Legyőzöttség érzete

"... mit mondtál? 1-es? hmm... a francba... Most mit mondjak erre? Én megmondtam, hogy ez lesz a vége... Nem is nagyon érdekel... Ez a te életed..."

4: Ha...

1	Boldogság, tudás, magabiztosság, szabadság, szeretet, nagyrabecsülés
2	Szenvedély
3	Lelkesedés, öröm, elragadtatás
4	Örömteli várakozás, hit
5	Derűlátás
6	Remény

"... látom, szomorú és elkeseredett vagy az elégtelen miatt. Tudom, hogy neked mennyire fontos az eredményesség... meg az elégedettség. Van olyan rész a matekban, ahol szükséged lenne segítségre? Tudod, keresztapád matematikus és már többször ajánlkozott. Hívjuk fel? Szerinted 2-3 alkalom elég lesz?.."

Tehát itt láthatjuk, hogyan befolyásolja érzelmi állapotunkat, hangulatunkat a cselekedeteinket és tisztánlátásunkat.

Bármilyen szinten is vagyunk, arról a szintről látunk mindent. Egy érzelmi szinttel átszínezett szemüveg van olyankor rajtunk.

Jogos a kérdés, hogy ha van egy problémám, akkor azon a szinten ne is gondolkodjak a megoldáson??

Hát amíg ilyen állapotban vagyunk, nem érdemes emberek közé menni, mert csak gondot okozunk magunknak meg másoknak is, amivel holnap újra szembe találjuk magunkat konfliktus vagy megoldandó feladatként.

Azon a szinten érdemes azonnal megállni - ha tehetjük és tudatosak vagyunk - és akkor valamilyen érzelememelő módszerrel feljebb tornázzuk magunkat.

És azt hogyan lehet csinálni??

A "CSINÁLÁS" előtt nagyon fontos meghatározni, hogy milyen nagyságú a problémánk. 

A megoldási módszerek közül ennek figyelembevételével kell választani.

Hisz', ami egy kis problémára jó, az a nagynál hatástalan. 
Ugyanúgy, mint amikor egy 80 kg-os halat szeretnék kifogni, akkor nem a csali horgot veszem elő, hanem egy "emberes" méretet .

 

Képzelj el egy 1-től 10-ig skálát, ahol az egy egy olyan konfliktust jelez, ami nem is konfliktus. Pl. rád szállt egy légy és még nem is vetted észre.

A 10-es az, amikor nagy DÜH is társul az eseményhez.... legszívesebben ráborítanád az asztalt a másikra, ha tehetnéd.

Az 5-ös a kettő között. Már megérint a dolog, nem esett jól, de nem pusztulsz bele.

A 7-es tipikusan az, amikor megkritizáltak és nagyon nem esett jól, de még nem érzel dühöt. A csalódás is e körül van.

A 8-as, az nagyon rosszul esett és haragszol is.

 

Gondolj a problémára és kérdezd meg magadtól:

- Hanyas ez a probléma nekem? 10-es? Érzek dühöt és nagyon mérges vagyok?

- Áh nem, annyira nem, csak mérges vagyok, meg csalódott, de az nagyon. 

Olyan 8 és 9 között lehet...

Szóval így használd.

 

És mit kezdjek ezzel a létrával??

Fontos tudni, hogy minden gondolatunknak, minden ötletünknek és problémánknak van egy speciális rezgése azért, mert mind e mögött húzódik egy hozzá tartozó érzés.