Ahogy bizonyára tudod, alvás közben váltakozva tartózkodsz az álomtalan, illetve az álmodással kísért alvás fázisában. Ehhez hasonlóan, ébrenlét közben a legtöbb ember váltakozva jár a szokványos, illetve a mély tudattalanság állapotában. Azt nevezem szokványos tudattalanságnak, amikor önmagadat a gondolatfolyamataiddal, az érzelmeiddel, a reakcióiddal, a vágyaiddal és az averzióiddal azonosítod. A legtöbb ember ebben az állapotban él. Ilyenkor az egós elméd irányít, és nem vagy a Lét tudatában. Ez ugyan nem jár heveny fájdalom- és boldogtalanságérzettel, de egy csaknem állandó, alacsony intenzitású rosszkedvvel, elégedetlenség-, unalom- és nyugtalanságérzéssel – egyfajta kellemetlen alaphangulattal – igen. Szinte észre sem veszed, mert már annyira a “normális” élet része az. Éppen úgy, ahogy a háttérzaj részeként a halkan zümmögő légkondicionáló hangja is csak akkor tudatosodik benned, ha leáll a masina. Amikor viszont ez bekövetkezik, akkor hirtelen megkönnyebbülést érzel. Tudattalanul sokan itallal, kábítószerrel, szexszel, evéssel, munkával, tévézéssel vagy éppen vásárolgatással próbálják elzsibbasztani magukat, csakhogy ne érezzék ezt a kellemetlen alapérzést. Ilyen esetben az a tevékenység, ami pedig mértékkel végezve kifejezetten örömteli lehetne, kényszeressé, szenvedélybetegségszerűvé válik, és az eredménye csak tiszavirág-életű megkönnyebbülés.A szokványos tudattalanság nyugtalansága akkor válik a mély tudattalanság fájdalmává – az akutabb és nyilvánvalóbb szenvedés és boldogtalanság állapotává -, amikor a dolgok “rosszra fordulnak”. Amikor az ego fenyegetett helyzetbe kerül, vagy nagy kihívással kell szembenéznie, valódi vagy képzelt veszteség ér, illetve kapcsolati konfliktusod támad. Ez a szokványos tudattalanság fölerősödött változata, ami nem minőségében, hanem mértékében különbözik tőle.A szokványos tudattalanság esetén a nyugtalanságot és az elégedetlenségérzést – amit a legtöbb ember normálállapotként fogad el – a valósággal szembeni ellenállás, illetve a realitás letagadása okozza. Amikor ez az ellenállás az egót érő valamilyen kihívás vagy fenyegetés miatt fölerősödik, akkor az intenzív negativitást hoz a felszínre, mint pl. dühöt, félelmet, agressziót, depressziót. A mély tudattalanság gyakran azt jelenti, hogy a fájdalomtest aktiválódott, és te azonosultál vele. A fizikai erőszak nem lenne lehetséges mély tudattalanság nélkül. Ha egy embertömeg, vagy egy egész nép, negatív kollektív energiamezőt generál, akkor szintén mély tudattalanság szokott kialakulni.Tudatosságod szintjét leginkább az tükrözi, hogy baj esetén mit teszel. Komolyabb kihívásra az eleve tudattalan ember hajlamos úgy reagálni, hogy még mélyebb tudattalanságba süllyed, a tudatos ember tudatossága azonban fölerősödik. A nehézséget fölhasználhatod arra, hogy az fölébresszen, vagy hagyhatod, hogy még mélyebb alvásba húzzon le. Ekkor a szokványos tudattalanság álma rémálommá válik…

Ha még normális körülmények között sem tudsz jelen lenni, pl. amikor egyedül ülsz egy szobában, sétálsz az erdőben, vagy valakire figyelsz, akkor biztosan nem leszel képes tudatos maradni, ha valami “rosszra fordul”, ha nehéz emberekkel vagy helyzetekkel kerülsz szembe, ha veszteség ér vagy fenyeget. Egy reakció kiszolgáltatottjává válsz – ami végső soron mindig a félelem egy formája -, és mély tudattalanságba zuhansz. Ezek a kihívások tesznek igazán próbára. Tudatosságodról – önmagad és más számára is – csak az ad információt, hogy miként kezeled ezeket a nehéz helyzeteket, s nem az, hogy meddig tudsz behunyt szemmel ülni, vagy hogy milyen belső képeket látsz.Kulcsfontosságú tehát több tudatosságot vinni az életedbe a hétköznapi helyzetekben, amikor nagyjából minden rendben zajlik. Ily módon növekszik a jelenléti erőd. Ez magas frekvencián rezgő energiamezőt hoz létre benned és körülötted. Ebbe az erőtérbe nem léphet be, illetve nem maradhat fenn negativitás, viszály vagy erőszak, ahogy a sötétség sem létezhet a fényben.Amikor megtanulsz gondolataid és érzelmeid tanúja lenni – ami a jelenlevés kulcsfontosságú eleme -, akkor elcsodálkozol majd, amint először ébredsz a szokványos tudattalanság “háttérzajának” tudatára, és rájössz, milyen ritkán is, vagy szinte egyáltalán nem, érzel bensődben nyugalmat. Gondolkodásod szintjén rengeteg ellenállást tapasztalsz, ami bírálat, elégedetlenségérzet és a most elkerülését célzó mentális projekciók formájában nyilvánul majd meg. Érzelmi szinten a nyugtalanság, a feszültség, az unalom és az idegesség mély áramlatát találod majd. Mindkét jelenségkör a megszokott ellenállási “üzemmódjában” működő elméd terméke.

forrás: Eckhart Tolle: A most hatalma