Napjainkra ebből annyi maradt, hogy egy magas rangú pap megáldja a fegyvereket, mikor a katonák egy idegen országba mennek rendet teremteni, a demokrácia nevében.

Valójában mit is jelent az áldás?

Az áldás egy parancs, amit egy magas tudat elküld a Létezésbe.

A Létezés különböző erői pedig igyekeznek ennek megfelelően segíteni a megáldott tevékenységet, eseményt, folyamatot.

Ilyenkor egyenesebben mennek a dolgok, kevesebb a buktató, vagy úgy megyünk át a buktatókon, hogy észre sem vesszük azokat.

Az áldás nagy előnye, hogy nem tudunk magunk ellen tenni.

Ha egy, a karmánk szerinti dolgot áldunk meg, akkor az nagyon sikeres lesz. Ha a karmánk elleni dolgot áldjuk meg, akkor egyáltalán nem fogja azt támogatni.

Tehát amikor valami nem úgy sikerül, ahogy szerettük volna, hiába áldottuk meg az eseményt, akkor tanuljuk meg, hogy az nem is kellett sikerüljön.

Ha megáldjuk ismeretlenül is az orvos kezét, aki megműti egy hozzátartozónkat, akkor remekül fog sikerülni a műtét.

Áldani nem csak eseményt, vagy személyt szoktak, hanem házat, munkahelyet, földet. Ilyenkor emelkedik az adott ház, vagy föld rezgésszintje.

Ehhez párosíthatunk még egyéb technikákat (szentelés, különböző védelmek, egyéb magas rezgésszintű erők).

Mindezek áthangolják az adott területet, emelik annak a rezgésszintjét.

A világon mindenki a szent helyeket keresi, ugyanakkor ha magas szintű rezgéseket rendszeresen hívunk adott helyre, akkor mi magunk teremtünk egy szent helyet. Aki ilyen, akár maga által teremtett szent helyen lakik, vagy ilyen földről táplálkozik, annak magának is emelkedik a rezgésszintje.

Tehát azért kell a termőföldet levédeni, megáldani, mert a termést nem veri el a jég, nem annyira teszik tönkre a természet erői, és sokkal nagyobb a termék rezgésszintje, ezáltal akár gyógyító hatása is tud lenni.

Zárójelben jegyzem meg, hogy sok bio mezőgazdasági termék úgy keletkezik, hogy bár materiálisan vegyszermentesen nő, azonban rabszolgaként tartott emberek éhbérért elkeseredetten művelik a növényeket, szedik le a termést, amely aztán átutazza a fél világot, és halott állapotban árulják kétszeres áron. A tulajdonos egyetlen célja a minél gyorsabb meggazdagodás, így a termelőtől, a kizsigerelt dolgozókon át mindenki megátkozza a terméket. Ezeket tilos lenne árulni. Hol van az ilyen termék attól, ami a megáldott, megszentelt kiskertben nő és frissen van fogyasztva? Fényévnyire.

Az áldás rituáléja a következő.:

Látni kell a megvalósult végcélt, ki kell azt mondani, át kell élni azt, és amikor nagyon jó érzés tölt el, akkor ki kell mondani, hogy ÍGY LEGYEN!

Például ha nyaralni megy az ember, akkor elindulás előtt kicsit megnyugszik, becsukja a szemét, képzeletben látja magát és családját, ahogy boldogan, önfeledten nevetnek a tengerparton, érzi a vidámságot és boldogságot. Közben hangosan mondja, hogy: olyan boldog vagyok, hogy egy sikeres nyaraláson veszünk részt, ahol minden tökéletes, jó az idő, boldogok vagyunk, vidámak és egészségesek.

Majd amikor egy kellemes melegség önti el a szívét, akkor mondja, hogy ÍGY LEGYEN. Fontos, hogy nem kell foglalkozni a részletekkel, az a Létezés dolga, csak a sikeres végcél a fontos. Kiemelem itt a sikeres és szerencsés fogalmak közötti különbséget. A szerencse azt jelenti, hogy az országúton kiugrik egy szarvas, azonban semmi probléma nem történik, vagy a szarvas jól ugrik, vagy a vezető jól fékez.

A siker azt jelenti, hogy nincs egy szarvas sem.

Szintén fontos megjegyezni, hogy a szentelés egy szent cselekedet, amit ha elkezdünk NEM SZABAD ABBAHAGYNI, hanem BE KELL FEJEZNI.

Ellenkező esetben ellenünk fordul. Tehát ha belép közben anyósunk, és megzavar minket, akkor a lehető leghamarabb zárjuk le az Így Legyen kifejezéssel, ami maga az Enter gomb, és ekkor elküldtük a parancsot az Égi Internetre. Az elején jó ha gyakoroljuk a kis képzeletbeli videót, és amikor már jól látjuk és át tudjuk élni a végcélt, akkor kell elvégezni nyugalmas körülmények között magát az áldást.

Hogyan segít az áldás?

Ha az ember valamit szeretne elérni, akkor az egy szándék. Aki beteg, szeretne meggyógyulni. Aki rég nem volt nyaralni, az szeretne nyaralni.

Azonban a szándék kevés. Elmegy a beteg az orvoshoz és hangosan mondja, hogy már pedig ő meg akar gyógyulni, és semmilyen pénzt nem sajnál.

Ez nagyon hangzatos, de nem több mint egy szándék. Sok fiatal fiú ábrándozik osztálytársnőjéről, de ez is csak egy szándék. A szándék az csak az első lépcső, és itt elakad a legtöbb dolog. A beteg meghal a szándékkal a tudatában, a fiatal srác sosem fog barátja lenni álmai nőjének.

A szándék csak akkor valósul meg, ha követi azt a cselekedet.

 Ez a gyenge láncszem. A beteg legtöbbször bármilyen gyógyszert hajlandó bevenni, csak neki személy szerint ne kelljen életmódot váltani, másképp gondolkodni, megrögzött szokásairól lemondani. Hasonlóan a fiatal srác, ha nem mondja meg álmai nőjének, hogy tetszik neki, akkor sosem fog semmi történni.

Az áldás nem tesz mást, mint a kialakult szándékot cselekvésre váltja.

Ilyenkor a beteg teljesen akaratlanul találkozik olyan személyekkel, filmekkel, könyvekkel, akik/amik elindítják őt a cselekvés útján.

Ő maga sokkal kisebb ellenállást fog tanúsítani, mint azt egyébként tette volna.

A fiatal fiú esetén úgy hozza az élet, hogy a buszon álmai nője mellé ül, és kap egy lehetőséget, amit ő maga sosem mert volna megtenni.

Fontos látni a különbséget,

az áldás nem a végcélt hozza elénk másnapra, hanem az odavezető útra terel minket, amennyiben ez karmikus.

A beteg ember nem fog másnap reggel teljesen egészségesen ébredni komoly betegségét elfelejtve,

hanem megtalálja azt az utat, ami oda vezet, de ezt az utat neki kell végigjárnia. Az út végén, mely lehet akár egy év is, ott az egészség.

A fiatal fiú sem arra ébred, hogy másnap reggel ott van álmai nője az ágyban meztelenül, hanem elindul az úton, mely akár ide is vezethet.

Tarthat az út szintén egy évig, közben összebarátkoznak, megszeretik egymást, de az is lehet, hogy sosem kerülnek az ágyba, de megmaradnak nagyon jó barátok.

Ha az élet tengerén egy nagy vitorlással hajózunk, meglátjuk a szárazföldet és oda szándékozunk menni, akkor az áldás nem más, mint a feltámadó szél, mely segít minket az úton. Nem leszünk ott öt perc alatt, ez nem teleportálás, hanem feltámad a szél és előre visz minket az utunkon.

Attól még végig kell utazni az utat, irányítani kell a hajót, élni kell az életet, de ez a legrövidebb és leggyorsabb út.

Ez a szél nem szembe fúj, nem vihar, hanem a lehető legjobb módon támogat minket célunk elérésében.