De, vajon mi az igazság? Tényleg csak akarni kell, és sikerül? Vagy épp nem szabad akarni, és akkor meg hirtelen az öledbe pottyan az, amiért addig tűzön-vizen át küzdöttél?

Sokan nem értik, mi történik, pedig nagyon is logikus és egyszerű az univerzum működése e kérdésben is. Nézzük is meg alaposabban, hogy "küzdeni" érdemes, vagy "elengedni", és tulajdonképpen hogyan tégy és mit ahhoz, hogy a vágyaid teljesüljenek?

Olvass tovább!

Amikor gyerek voltam, azt tanították nekem, hogy nem hisztizhetek azért, amit "akarok", hanem csak kérjem szépen! Azt is mondták, hogy ahhoz használjam a "szeretnék" szót. Jó. 
Szófogadó gyerek voltam, hát így használtam, miközben akkor is éreztem, hogy amit "csak" szeretnék, az olyan távoli, azt én magam tartom távol magamtól azzal, hogy "-ném". Nem tetszett, de nem volt jobb ötletem, hisz belém nevelték, hogy az "akarok" az erőszakos.

Erre néhány évvel később, a volt férjem anyukája egy napon egy beszélgetés során azt mondta: "Nyuszika, csak abból tud valami lenni, amit akarsz! Amit szeretnél, az sosem lesz a tiéd, hiszen csak szeret-né-d". Én akkor megdöbbentem,de örültem, hogy érkezett egy kis feloldozás abban, hogy nem csak egy út van...

Valahogy 2 ösvény között álltam, és épp nem tudtam eldönteni, hogy most akarhatok, vagy csak szeretnék valamit ahhoz, hogy elérhessem.

Ezért akkor úgy döntöttem - és ez a szabadság mindig is jellemző volt rám - hogy kitalálom magamnak azt a hitrendszert, amiben mindez működni fog.

A tapasztalások és lehetőségek pedig nem kerültek el a témában, így most úgy érzem tisztán és egyszerűen átlátom, hogy mi működhet az akarásban, és mi nem, miért működhet a vágy, és miért nem.

Hogyan teremts hát? Akarj, és küzdj a vágyaidért, vagy inkább kötelezd el magad és kérj...?

Azt fedeztem fel igazán, és azt is tanultam mestereimtől - amiből végül a saját rendszerem is összeállt - hogy 2 úton tudsz teremteni, haladni a célod felé.

Ahogyan mindent 2 féleképpen tudsz megélni: 
1. szíved szeretetével, 
2. és az egós személyiséged (elméd) biztonságra törekvéseivel.
A legjobb úton akkor vagy, amikor e kettőt összehangolod, de ne rohanjunk így előre.

Amikor szívedből - szíved valódi vágyával és szeretetével teremtesz, ezt tiszta szándéknak hívom. Így is tanultam az első mesteremtől, Nagy Sándortól. Akkor még nem pontosan értettem, ma már tökéletesen érzem, hogy ez mit is jelent. 

Vágyni tiszta szándékkal azt jelenti, hogy elkötelezted magad egy vágy, cél mellett, és szeretettel indulsz is a felé. A tisztaság azt jelenti, hogy nincs a szereteten kétely, nem árnyékolja be azt félelem. Nem merül fel benned, hogy ne tudnád azt elérni, amire vágysz.

A teremtésed másik útja az egód (elméd) elhatározásaiból ered. Eldöntöd, hogy mi legyen az út és mi a cél. Ezt megfogalmazod ugyan, de miután az egó feladata az, hogy téged biztonságos úton tartson, így azonnal fel is vonultatja az összes veszélyforrást, felébreszti benned a kételyt, figyelmeztet, kizökkent az akadályokkal, és elindítja benned a félelmet  a megvalósíthatóságra vonatkozóan. Alapvetően "hivatalból" készít fel a kudarcra...

Ilyenkor a száz felvillanó akadály, és a félelem a kudarctól be is kapcsolja benned a küzdést, a harcot a célért. Nagyon nagyon akarod azt a célt, és nagyon nagyon félsz is attól, hogy nem sikerülhet.

A gondolataidat egyre inkább uralni fogja az, hogy a veszélyeket elhárítsd, mint a vágyad maga.

Egy-egy legyőzött akadály után újabb és újabb jön, az egó fáradhatatlan, te pedig egyre kétségbeesettebben küzdesz. Legszívesebben feladnád, mert a vágy egyre távolabbi, te egyre fáradtabb vagy, a küzdés felőröl. 

A küzdésben harc van. A harcban ellenállás van. Vagyis minél inkább nekiugrasz, annál inkább bele is feszülsz az akadályba.... 

Ne küzdj! Lásd meg, hogy amikor AKAROD a dolgot, akkor a félelmeid egy küzdőtérré változtatják előtted az utat, ami egyre csökkenti a reményt a boldogság felé!  Ez az, amikor a félelemeiddel teremtesz. Amitől tartasz, azon a figyelmed, ott az energiád, és a félelem teljes valójában megjelenik előtted, és végül tédre kényszerít...

Engedd el az akarást, engedd el az elme biztonságra törekvő - félelem felsorakoztató programját! Engedd el a görcsös irányítást, és érj célt szeretettel!

Teremteni tehát félelemmel (küzdve) és szeretettel (tiszta szándékkal) tudsz. Az előzőből hatalmas harcok árán érsz célba, ha egyáltalán sikerül. Az utóbbival könnyedebben, de belátom, gyakorolni, érteni, érezni kell, hogy tudd használni ezt a technikát!

Hogyan teremts tiszta szándékkal, szeretettel?

Szeretetből vagy, a mindenség energiájából sűrűsödve öltöttél tested és építetted fel az egós személyiségedet, hogy itt a földi keretek között is megélhesd önmagad, a szeretet-energiádat.

A szeretet az az érzés, amit tehát eredendően hoztál magaddal. Nem kellett tanulnod, ez nem képességed, ezt nem érdeklik okok, feltételek, szeretni tudsz egyszerűen azért, mert szeretetből vagy.

Amikor éled is ez a szeretetet, akkor vagy a legkevésbé beteg, akkor van a legkevésbé szükséged anyagi javakra, akkor vagy a legkevésbé kritikus, akkor nyitott vagy, elfogadó, széles látkókörrel, egyszerűen élsz, és a lehetőségek, mintha maguktól találnának meg! Igaz? Vajon miért van ez így? :)

Az eredendő energiád, a mindenség energiájából magában hordozza mindazt - kicsiben - ami Istenben magában, vagyis a teremtő energiában van.

Te magad egy kis egysége vagy ennek az isteni teremtőerőnek (isteni szeretetnek), ezért rendelkezel hát önálló teremtési készséggel, vagy gyógyítási készséggel is... stb.

Attól függően, minél inkább ebben a szeretetedben létezel, minél többet éled boldog önmagad, annál biztosabb, hogy a teremtő és gyógyító "képességeid" is működésbe lendülnek.

Így aztán, amikor szívből megfogalmazódik benned a vágy, egy cél iránt, akkor hát tedd a következőket - próbáld ki, gyakorold ezt!

1. Fogalmazd meg a célt! Nem kell, sem az akarom, sem a szeretném szavakat használnod! Fogalmazz ugyanis "képekben"! Képzeld el magad úgy, abban az állapotban, helyzetben, amire vágysz! Képzeld el azt, hogy az a jelened! 
Éld át, érezd át, és szívd magadba az érzést, mit ad az neked! 
Ezzel felhozod magad arra a szeretet rezgésre, amikor is SZERETED a helyzetben magad, és örömmel, élvezettel éled azt a dolgot. Amikor örülsz, akkor szeretsz, és ilyenkor a lélek örül benned. :) Őt éled! :)

2. Gondold végig - itt "beszéled meg az egós személyiséggel" - hogy mi kell ahhoz, hogy ezt elérhesd! Az egód be fogja sodorni neked a kételyeket, de Te ezeket engedd el! 
Ha szeretnéd, használd ezt a módszert! "Sikerül! Hiszek benne, teszek érte, észreveszek minden e felé mutató lehetőséget, és minden aggodalmat leteszek, minden félelmet leteszek, rábízom magam magamra, és a teremtésre! Hiszem, hogy minden úgy alakul, ahogy az nekem a legjobb - lesz!"

Figyeld meg! Jelen időben írtam, és kerültem a tagadásokat, a "nem" - szavakat. Egyértelmű elengedés ez, amiben rábízhatod magad az égre, az angyalokra, a teremtésre, az Istensre... ahogyan te hiszed ezt!

3. Innentől ne agyalj a dolgon! Ha félelem jön, újra add át a teremtésnek az aggodalmaidat!

4. Közben pedig járj valóban nyitott szemmel - nyitott szívvel, - hogy észrevedd a sok-sok lehetőséget, amit magadnak bevonzasz, teremtesz lyenkor! Ha a figyelmed a vágyott dolgon van, és éled is egy képként a fejedben, akkor a világot is ezen a szűrőn át fogod látni. Észre fogod venni az idevágó lehetőségeket: egy cikket, egy filmet, egy hirdetést, egy tárgyat, egy ismerőst... aki majd közelebb visz ahhoz, amit elérni vágysz.

5. Az ilyen lehetőségeket ragadd meg, lépdelj velük! Küzdés nélkül teremnek előtted azok a lehetőségek, amikre csak fel kell lépned, amikért csak érte kell nyúlnod, amit csak el kell fogadnod.

Továbbra se feledd ám, hogy a SZERETETED a kulcs! Amikor szeretsz, nyitott vagy a világra, lecsökkented a korlátaidat, akkor fogod észrevenni a megoldásokat.

Aki korlátok és határok között él, az egy szűk ösvényt hagy magának csupán, és mintha csak egy kis zseblámpla fényénél botorkálva keresné a megoldásokat. Ha te nyitsz, és nem korlátozod magad szűkös megoldásokra, akkor az olyan, mintha napfény mellett keresgélnél a zseblámpla fénye helyett az éjszakában is. Látni fogsz, érezni, találni - és nem keresgélni. :)

Kívánom, hogy minél kevesebb küzdéssel érj célba, és minél kevesebb félelem tarkítsa az utadat! Ismerd fel azokat, láss rá az egós működésedre és beszéld meg az elméddel mindazt, amit szíved szerint vágysz!

Az eszed és szíved együtt fognak működni: a harmóniádat az adja, hogy ők egyetértenek. Ami szívedből jön, azt értesd meg az egóddal, elméddel - mert vele lehet "beszélni", és az ő asztala a megértés. Ha az elme megért, akkor könnyebben tér meg a szíved szavára, és kiegyenesedik az utad a boldogságod felé.

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Elengedni, szeretni jól...

(Némethi Erika)