Iszonyúan elfáradsz abban, hogy agyalsz...

...érzed, ahogyan bepörget az elméd, és egyre mélyebben ásod bele magad a

saját problémádba. Aztán a végén megoldásra nem jutsz, viszont elfogy

minden energiád és marad a szorongás...

Miért agyalsz? Mi történik ilyenkor benned, és mi az, ami ilyenkor segíthet?

Hogyan engedd el az agyalást és hogyan kerülj vissza a jól-létbe?

A technika olyan pofon egyszerű, hogy el sem fogod hinni, és ahogyan az

lenni szokott, az elméd - az egód - legyintve rázza le magáról, mondván:

"ugyan, bárcsak ilyen egyszerű lenne..." és meg se próbálod. Pedig egyszerű,

és működik, de gyakorolni kell! Gyakorolni kell, ahogyan mindent gyakorolni

kell az életben, a nélkül semmiben sem tudtál rutint szerezni eddig. Igaz?

Ha elhiszed az egós elmédnek, hogy "a túl egyszerű technika nem működhet,

hisz nagyobb a "baj", azzal csal mélyebbre csúsztál az elméd csapdájában.

Az elmédnek ugyanis nem érdeke leállítani önmagát :) 
Ezért, ne legyints, inkább törekedj MEGÉRTÉS-re önmagad működésével

szemben, és NE KÜZDJ magad ellen, hanem inkább csak figyelj!

Olvass tovább!

Mi történik veled, amikor agyalsz? Miért csinálod?

Az agyad az a szerv, ami fizikailag helyet ad az elmédnek. Amikor agyalsz,

akkor elmélkedsz.

Mit is csinál az elme? Mi az ő fő funkciója? 
GOND-olkodik. Vagyis valahányszor GOND-olkodsz, a fejedben,

az elmédben létezel. Gond-ot elemzel, gondot kreálsz... 

A legtöbb időt - a nap 24 órájából - az elmédben töltöd, hiszen agyad bal a

gyféltekéjének racionális, analitikus elme funkciója szüntelen arra fókuszál,

hogy Te életben maradj! Ez a feladat. Szép, nemes feladat...

Az elméd bal agyfélteke:

• ...kifelé figyel, hiszen a külvilágból gyűjti a hatásokat és információkat, amikre reagálnod kell, hogy ÉLETBEN maradj.
• célokat tűz ki, megszerzendő, elérendő, birtoklandó pontokat talál, amiket el kell érned, meg kell szerezned, hogy ÉLETBEN maradj, 
• és felhívja a figyelmedet arra, hogy néha ezeket veszély fenyegeti, és azokat el kell hárítanod. Muszáj, hogy ÉLETBEN maradj! Minden veszélyt a félelem nevű csodálatos program jelez a buksidban arra inspirálva téged, hogy törekedj a veszély elhárítására, megoldására.

Ez a 3 alapfunkció adja az életösztönödet, így hát nagyon is fontos,

hogy használd az elmédet.

Ugyanakkor ebben csapda is van.... hiszen érzed: az agyalás olyannyira fárasztó, hogy szinte már "élet- és boldogságellenes"

Jól érzed! Az elméd ezen funkciói ugyanis nem arra szolgálnak, hogy TÉGED

irányítsanak, hanem arra, hogy TE HASZNÁLD az elmédet!

Te tudd használni arra, amire létrehoztad: megszerezni, célokat elérni,

információkat gyűjteni, gond-okat elhárítani.

A valódi kellemetlenség ott kezdődik, amikor oly mértékben ennek hatása alá

kerülsz, hogy már az elméd "programjai" irányítanak téged, és te követed

az elméd gond-olatait vakon, AZONOSULVA minden gondolattal, mint egy

robot. Ilyenkor elszakadtál a valódi én-edtől, és mint egy "hipnotizált,

beprogramozott robot" végzed a dolgaidat, éled a személyiséged (EGÓD)

szerepeit. Nem csoda, hogy nem érzed jól magad. :( 

Az agyalás során az elméd információhiányban van.

A hiányt pedig "imádja", mert akkor azon lehet "dolgozni". Rögvest neki is lát,

hogy megszerezze a hiányzó információkat, amelyek a tisztánlátásodhoz

szükségesek. Csakhogy az információ nem jön könnyen, mert lehet, hogy

amit keresel, amit tudni vágysz, az épp egy másik ember buksijában

keresendő. Ő pedig nem mondja, nem közli, nem kommunikálja. 

Mit tehet hát a Te ügyes kis elméd, eldönti, hogy: kitalálja.

Ezért egyre mélyebbre és mélyebbre ás a témában és közben próbálja 

a saját eszköztáradból kitölteni a hiányzó információk helyét. 
Órákig leköti az elméd így önmagát, és téged is. Észre sem veszed,

hogy közben mint egy zombi vagy robot végzed a napi rutint, teljesen

a kitalált, feltételes helyzetekben élve.

A fejed megtelik a "HA így, HA úgy, a mi lenne HA... és a mi lesz,

HA" gond-olataival, ami pedig a legkevésbé sem a JELEN valóságát tükrözi,

csak egy sor feltételezést. A jövőben élsz, a múltat elemzed és közben

az elme - hogy információs hézagokat töltsön ki - belevisz egy sor feltételes,

nem létező "világba".

Nem csoda, hogy elfáradsz, hiszen "démonokkal és sárkányokkal" vívsz

közben, és félsz, és félsz és félsz... hiszen nem tudhatod, mi van a JELENEN

KÍVÜL...

Hát ez a baj az agyalással, hogy:

• kiszakít a jelenből, a VAN-ból... 
• ... beránt a NINCS és a MI lenne, HA világába.... ami ugye, NEM LÉTEZIK! :(
• Az elméd programjait pörgeti, ami NEM TE vagy, csak egy sor megtanult, ellesett séma, és azt hiszed, a világ úgy működik, a világ úgy normális :( A hitrendszereid mocsarában dagonyázol, miközben a világra nincs szemed. A világ pedig sokkal-sokkal több megoldást és lehetőséget rejteget.

Semmit sem tudsz másképp látni, - sőt, meglátni is alig - amire nincs az elmédnek "tapasztalása", "programja", vagy tanult, ellesett mintája"

Egyetlen GOND-odat sem tudod megoldani azzal, ha agyalsz rajta.

Ugyanis azzal a GOND-olkodással amivel a problémát kreáltad,

amivel a helyzetet teremtetted, nem fogsz tudni más megoldást találni.

Csak abból tud táplákozni ugyanis az elméd, ami már benne van.

Ha valamit még nem tanultál meg, nem láttál, nem olvastál, vagy

nem tapasztaltál saját bőrödön, akkor arról nincsen fogalmad, 

arra nincsen megoldásod.

Ezért teljesen felesleges agyalnod. 
A megoldást ugyanis szinte minden esetben az hozta, amikor

hátra tudtál lépni a gond-odtól, és képes voltál egy másik nézőpontból,

egy tágabb rálátással utat nyitni a lehetőségeknek.

Ehhez pedig mindig ki kellett szállnod egy rövid időre a gondolataidból,

mindig főlé kellett keveredned a saját gondolataidnak.

Az elméd tehát csak abban tud gond-olkodni, amit ismer.

Ezért növelni kell az ismeretei körét, de nem azzal, hogy te majd kitalálod,

megfejted a hiányzó infókat, hanem azzal, hogy hátradőlsz és kérdezel

- válaszok nélkül akár! - és hagyod, hogy a kérdések MEGNYISSÁK

az ELMÉDET. 

Innen már csak figyelned kell, érdeklődő, nyitott elmével

és BEENGEDNI a lehetőségeket, nézőpontokat!

Innen fognak jönni a megoldások is.

Hányszor van is így, hogy megfogan benned egy vágy, egy terv,

egy kérdés... de NINCS IDŐD rajta agyalni, ezért hát azzal, ahogy

elindítottad azt a gond-olatot, fel is hagytál a mélyre hatolással.

Közben pedig egyszer csak előtted terem egy cikk, egy plakát,

egy kurzus, egy ismerős, egy hír, egy reklám... stb, ami épp a válaszokat

és megoldásokat hordozza. Ez az, amikor TEREMTESZ, és nem agyalsz.

Ez az, amikor befogadó vagy és vonzod az infót, a helyett, hogy hülyére

küzdenél magaddal!

A szíved és eszed harcai valósak, de nem kell, hogy harcoljanak...

Valódi ÉN-ed (a lelked, eredendő önvalód.... az ÉLET maga. stb) a szívedben,

a SZERETETED-ben, a BOLDOG pillanataidban létezik, ott abban tudod

megélni, megtapasztalni, hogy ki is vagy Te valójában. 

Ez a valódi, igazi nagy betűs TUDAT-od.

A szeretet, a boldogság, az életed forrása. Itt nincsenek feltételek,

itt csak a JELEN van, az önfeledtség, a mindenséget is átható teremtőerőd.

Ez az ÉN azonban csak nagyon kevésszer tud szerephez jutni,

mert az elméd átveszi a szerepeit.

Az elméd a túlélésedre "szerződött" a lelkeddel, így roppant fontos utitársad,

de csak 60-80 évedre. (Épp a jelen testedhez tartozó életedre).

Az elméd a felelős azért, hogy a tested túléljen...

Ennek érdekében rendkívül okos és bölcs funkciókat működtet,

ezekről fentebb olvashattál.

Az elméd azonban nem uralhat el mindent. "Üres kis dobozként" született

veled, és mindaz a tudás, ami benne van, az e világi, ez életed tapasztalásait,

ez életed tanult és átélt, ellesett mintáit tartalmazza.

Sajnos NEM TÖBBET.  Ezért, valahányszor az elmédből és a benne lévő

sémákból akarsz megoldani egy-egy nem jól kreált helyzetet, rabul ejt

az a sok korlát, amit az elme eddig tud. A korlát az, hogy az elméd nem tud

nyújtózni messzebbre annál, mint amit ismersz, mint amit megtanultál. :(

Ezért kell nyitni, az elmét, és ezért érdemes visszakerülni a SZÍVED-be,

ahol az öröm, szeretet, boldogság lakik. 

(Ezek itt érthető szavak, de addig, amíg nem próbálod ki és nem gyakorold,

addig csak megértett, megtanult szavak lesznek. Ha gyakorolod,

ha megtapasztalod, hogy így működsz, ÁTLÉNYEGÜL,

és onnantól nem lesz kérdésed sem...legalábbis nem lesz ilyen sok

és nem akarsz majd agyalni sem!)

Vegyük is sorra lépésenként, hogyan szállj ki a buksidból! Így NE agyalj!:

1. Mérd fel, hogy épp GOND-od van! Mérd fel, lásd meg, hogy épp agyalsz és GOND-olkodsz! Ezzel máris kívülre tetted magad a gondolataidon!
2. Tudd, hogy a GONDOLATAID NEM TE vagy, csak TE kreálod azokat, hisz a Te elmédben fogannak. Valami alapján kreálod a gondolataidat. Ez a valami pedig az a "program-kupac", amit tapasztalásnak, tanult sémáknak hívunk. 
3. Tudd, hogy ezek a gondolatok csak a sémáid nyomán jönnek, és bár IGAZNAK véled, éppúgy lehet RAJTUK KÍVÜL is igazság. Ezek az ÁLLÍTÁSOK, amik a te fejedben születnek, csak egy-egy nézőpontjai a valóságnak, de nem biztosak, és nem az egyetlenek.
4. Tedd fel a kérdést: Milyen nézőpontok létezhetnek még? Milyen megoldások létezhetnek még? Mi minden történhet még, amit eddig nem láttam, nem tapasztaltam? Ezek a kérdések nyitják az elmét és segítenek hátrébb lépni a problémától és BEENGEDNI a lehetséges megoldásokat!
5. Aztán egyszerűen HAGYD ABBA az agyalást, hiszen már kitártad magad a megoldásoknak! HAGYD ABBA! Egyszerűen csak ne csináld tovább, hanem maradj nyitott...
6. ...és végre kerülj vissza a jelenbe! Hogyan? Azzal, hogy IGENT MONDASZ arra, AMI VAN! Az, ami épp  van körötted, ami VAN (és nem ami, nincs), benned, az a JELEN! Gyűjts örömforrásokat, tégy olyat, amit szeretsz, ami feltölt, amivel repül az idő...
7. ...és közben figyelj! Figyelj mindenre, ami van! Figyelj magadra, figyelj másokra, figyelj nyitottan mindenre!

Az elmédből kilépni - avagy nem-gondolkodni - így könnyűnek tűnik. ...

ÉS az is! De, csak, ha gyakorlod! 

Rutinná válik és egyre kevésbé fog maga alá csavarni egy-egy gondolatod!

Végre tisztán láthatsz és olyan megoldásokat teremthetsz, amik mellett

jól érezted magad és nem fáradtál el az agyalásban!

Az elmét pedig hagyjuk meg arra, amire van! A funkciót hadd teljesítse

a TE szolgálatodban! :) 

A meditáció segíthet?

Igen! A meditáció az egyik legismertebb technika arra, hogy az analitikus

bal agyfélteke aktivitását picit lecsillapítsd és egyensúlyba hozd

a jobb agyféltekés működéssel. A jobb agyfélteke a kreatív látásmód,

az érzőbb oldal, a képi  érzékelés, az intuitívabb feled - a szívednek

megfelelő agyi oldal. Amikor e kettő egyensúlyba kerül, azzal egy harmóniát,

nyugodt, békés pillanatot élsz meg. A meditációnak ez a szerepe és funkciója,

de nem működik akkor, ha nem tudsz tudatosan rálátni arra, hogy egyébként

miért is agyalsz.

Meditálni akkor fogsz tudni "sikeresen", amikor már tudod, hogy a gondolataid

nem te vagy. :) Vagyis, amikor már tudatosan is érted, hogy mit jelent

az elmén túl létezni. :)

Kívánok neked egy fantasztikus utazást az elméd körül!

Szeresd és tiszteld az elmédet, hiszen ő van érted és nem fordítva!

De törekedj arra, hogy a szíved és elméd között békés összhang legyen,

ahol a szíved vágyait az elméd is érti, és az elméd a szíved szerinti útra áll

és ott törekszik az életedet szolgálni! Ez a kulcs.

Ha ezt érted, és ÉLED, akkor szinte mindent értesz...

/Németi/