Sok kisgyerek tűnik jóval bölcsebbnek a koránál vagy olyan, mintha “idősebb lélek” lenne, ám néhányan közülük olyan dolgokat mondanak, melyektől valóban úgy érezzük: vissza tudnak emlékezni előző életeikre. Azok közül a szülők közül, akik közzétették a történeteiket, sokan azt állítják, hogy a gyermekeik tragikus halállal végződő életekről meséltek, amelyeket aztán most egy boldogabb élet követ.

Íme 10 elképesztő dolog, amit ők meséltek előző életeikről:

1.

Amikor a kisfiam 3 éves volt, azt mondta nekem, hogy igazán kedveli az új apukáját, mert nagyon kedves. De mivel a férjem az egyetlen apukája, megkérdeztem tőle, hogy érti ezt. Erre ő: “A régi apukám nagyon gonosz volt. Hátba szúrt egy késsel és meghaltam. De az új apukámat nagyon szeretem, ő sosem tenne ilyet velem.”

2.

Kislány koromban egyszer teljesen kikeltem magamból, amikor megpillantottam egy srácot a közértben. Ez elég szokatlan volt tőlem, mert általában csendes és jó magaviseletű voltam. Azelőtt még sosem kellett kivezetni sehonnan rosszalkodás miatt, de ezúttal el kellett hagynunk az üzletet.

Amikor az autóhoz értünk és az anyukám megkérdezte, hogy mi ütött belém, elmeséltem neki, hogy ez a srác volt az, aki elvett engem az első anyukámtól, elrejtett a padlója alá és ott kellett aludnom jó sokáig, amíg fel nem ébredtem az új anyukámnál. Hazafelé menet pedig nem voltam hajlandó az autóülésen ülni, hanem a műszerfal alá bújtam, hogy még egyszer el ne tudjon vinni. Anyukám teljesen kiakadt az egészen, hiszen ő valóban a biológiai anyám, így nyilvánvalóan ő az“első” anyukám is…

3.

Egy este, ahogy a két és fél éves kislányunkat kivettük a fürdőkádból és a feleségemmel elkezdtük neki magyarázni, hogy miért olyan fontos az intim higiénia, ő egyszer csak közbeszólt: “Á, ott aztán engem senki sem fog piszkálni. Egy éjszaka megpróbálták. Berúgták az ajtót és megpróbálták, de én szembeszálltam velük. Aztán meghaltam és most itt vagyok.”Mondta mindezt, mintha mi sem lenne természetesebb.

4.

“Mielőtt ideszülettem volna, volt egy nővérem, igaz? Ő és a másik anyukám már nagyon öregek. Ők megúszták, amikor kigyulladt az autó, de én nem, az biztos.”

5 vagy 6 éves volt, amikor ezt mondta. Derült égből villámcsapás volt.

5.

Kisebb korában a húgomnak az volt a szokása, hogy a dédapánkat ábrázoló képpel a kezében sírva masírozott fel s alá a házban, miközben ezt mondogatta: “Hiányzol Harvey”

Harvey már jóval azelőtt meghalt, mielőtt én születtem. Ezen a mindennapos eseményen túl anyukám szerint a húgom folyton olyanokat mondott, amiket annak idején Lucy dédmamánk szokott mondani.

6.

Akkoriban, amikor a húgom elkezdett járni, igazán felkavaró dolgokat mondott. Olyanokról beszélt, hogy a régi családja mindenféle tárgyat belédugott, amitől ő sírt, de az apukája aztán egyszer annyira megégette, hogy végül megtalált minket, az új családját. Kb 2 és 4 éves kora között mesélt ilyenekről. Ahhoz túl kicsi volt, hogy valaha is ki lett volna téve olyan tartalmaknak, amelyekben gyerekek vagy bárki más ilyesmit élt volna át, így a családom mindig is azon a véleményen volt, hogy egy előző élet emlékei gyötrik.

7.

A fiam 2 és 6 éves kora között folyton elmesélte ugyanazt a történetet arról, hogy hogyan választott ki anyukájának. Olyasmiket mondott, hogy egy öltönyös emberrel választottak ki az anyukáját, aki majd segíteni fogja az életfeladata teljesítésében. Pedig mi aztán sosem beszélgettünk spiritualitásról és nem is vallásos közegben neveltük. Ahogy leírta, az egész olyan volt, mint amikor az ember az üzletben válogat. Egy fényes teremben felsorakozott egy csomó ember, mintha babák lennének és ő kiválasztott engem. Az öltönyös fickó megkérdezte, hogy biztos-e a döntésében, mire ő azt felelte igen és utána megszületett.

A fiam kiskorában megőrült a második világháborús repülőkért is. Be tudta őket azonosítani, a részeiket is, hogy hol használták őket meg ilyenek. A mai napig fogalmam sincs honnét vette ezeket az információkat. Én egy tudományos érdeklődésű csaj vagyok, az apukája meg matekos.

Mindig nagyapának hívtuk őt magunk között a békés és gondoskodó  természete miatt. Ez a gyerek biztos, hogy öreg lélek.

8.

Az unokaöcsém, amikor úgy igazán elkezdett mondatokban beszélni, azt mondta a nővéremnek és a férjének, hogy annyira boldog, hogy őket választotta. Aztán azzal folytatta, hogy mielőtt kisbaba volt, egy fényes szobában sok embert látott, akik közül  az Anyukáját választotta ki, mert neki olyan kedves arca volt.

9.

A nővérem abban az évben született, amikor az apám anyukája meghalt. Apukám szerint, amikor a nővérem elég nagy volt már ahhoz, hogy tudjon pár szót mondani, azt mondta: “Én vagyok az anyád”.

10.

Anyukám elmesélése alapján, amikor kisebb voltam, elmondtam neki, hogy hogyan haltam meg egy tűzben egyszer réges-régen. Erre ugyan nem emlékszem, de legnagyobb félelmeim egyike, hogy leég a házam. Már az is félelemmel tölt el, ha csak szabadtéri tűz közelében kell lennem.